Egyébként utolért a karácsonyi hangulat. Nálam ez úgy nyilvánul meg, hogy hiperérzékeny vagyok. Például képes vagyok bőgni azért, mert szegény fenyőfák az életüket áldozzák azért, hogy a szeretet ünnepén ott virítsanak a nappalik közepén... Néhány blogbejegyzés is eléggé meghatott. Meg most sokkal inkább együtt tudok érezni a többi emberrel, nem csinálok úgy, mintha nem érdekelnének. Pontosabban nem tudok úgy csinálni. Meg vagyok fosztva a páncélomtól, és minden Karácsonykor ez van... Teljesen független attól a giccstől amit az utcán, bevásárlóközpontokban és médiában nyomatnak.
De én másoknál is ezt látom! Sokkal könnyebb megbántani ilyenkor az embert. A mi családunk a példa, nálunk minden évben van ilyenkor valami összeveszés, konfliktus... Aztán végül helyreáll a béke.
Hát kicsit necces ünnep ez. Utálok megnyílni, az olyan félelmetes. Szinte biztos, hogy megbántanak. Pörög is az agyam, hogy idén hogyan kerülhetném el. De végül úgyis eljön az a pont, mikor nyugalom van, béke, és a "de jó együtt lenni" érzés, és sajnálom, hogy ilyen egyszer van egy évben.