Bizony, necces volt ez a szenteste, ezt éreztem is. Rémlett az előző évekből. Node ennyire? Ugyebár ez a szeretet ünnepe, és ha az ember úgy érzi, hogy a családjában nyoma sincs a szeretetnek, az bizony gáz! Vagy ha előjönnek furcsa érzések, hogy talán elcseréltek születésemkor, vagy túlságosan kései gyerek vagyok, ezért van ez a hatalmas szakadék köztem és köztük. Nincs most kedvem ezt boncolgatni, pedig eléggé messzire vezetne. Lehet, hogy a zárkózottságom és önbizalomhiányom is a nem megfelelő háttérországban keresendő... Ki tudja. Karácsony van, én meg ilyeneken filózok. Bárhogy is álltam hozzá, minden évben előjött a magány érzése, amit már jól ismerek, furcsa is lenne nélküle létezni, de kipróbálnám. Az estém a drága párom mentette meg, mondta, hogy menjek el hozzájuk, mert ők nagyon szívesen látnak, és mennyire jó lesz nekem, és ne érdekeljenek a hülye vizsgák se. Anyummal is volt egy beszélgetés, amitől bűntudatom lett (nem mintha amúgy nem lenne). Szar, hogy ilyen fekete bárány lettem. Majd egyszer valamikor, egy másik dimenzióban várni fog engem egy szerető közösség, akik épp így fognak elfogadni. Boldog Karácsonyt :P

Ezt a szennyet írtam ide pár perce Karácsony alkalmából, de máris megbántam. Most ilyen hálátlan depressziós hülyének érzem magam, mivel bárki idetéved, annak belerondítok a meghitt ünnepi hangulatába. Néhány napra megszűntem.