Kezdem azt hinni, hogy valami átok van rajtam. Nem tudok új barátokra/haverokra szert tenni. Régebben sokkal könnyebbnek tűnt ez az egész. Volt egy érzésem, hogy ez az ember hasonló lehet, mint én, és biztos jól kijönnénk...így is lett. Nem csalódtam később se az így megismert személyekben, soha se azért szakadt meg a kapcsolat, mert félreismertük volna egymást. Most meg...egyszerűen semmi. Nap mint nap kommunikálok ezzel-azzal-amazzal és mintha idegenek között lennék. Egyszer azt érzem, hogy kezdek jóban lenni valakivel, és azon nyomban mond, vagy tesz valamit, amivel eltaszít. És ez így megy. Ott tartok, hogy oké, akkor nem keresem senkiben se a jót, közömbös és zárkózott leszek, elvégre ilyen az alaptermészetem, minek próbáljak más lenni. Csak már rég letűntek azok az idők is, mikor még ennek ellenére is volt, aki meg akart ismerni. Pedig nem ilyen az alaptermészetem, csak szarul esik, ha ignorálják a közeledési kísérletem és dacból utána már csak azért is szarok mindenkire. De azt a fránya reménysugárt csak nem sikerül rendesen kiölni...

Azt mondják, jobb későn, mint soha..úgyhogy BÚÉK! :P

Nem, tudom, hogy van-e egyáltalán még olvasóm...


Ott hagytam abba, hogy Karácsony. Nem a legjobb volt, de túléltem. Utána rögtön utaztam páromékhoz, és csak január elsején utaztunk vissza Pestre. Jó volt ott, bár egy kicsit túúúl nyugis. Sokat ettünk, sokat tvztünk, beszélgettünk. Meg próbáltam tanulni is, több-kevesebb sikerrel. Aztán lezavartam a maradék 3 vizsgát, és lezárult a félévem. Az ominózus pénzügy meglett 5-ösre, meg minden nehezebb vizsga, csak az nem, amiből megvolt előre a feladatsor. :D Ez van.

Vizsgák után elkezdtem újra játszani...egészen bele tudok merülni, és ez jó is, meg rossz is. Rossz, mert megint úgy elrepült egy hónap, hogy semmi hasznosat nem csináltam, pedig tűztem ám ki célokat erre az évre. De az mindenképp jó, hogy ki tudok kapcsolni. Erről egyelőre ennyit.

Jövőhéten újra suli... és most először történt olyan, hogy megszívtam a tárgyfelvételt. 4 perccel kezdés után engedett be a rendszer, és akkorra már az összes normális gyakorlati hely betelt. Ütközésem is van, ami eddig sose volt. Ráadásul összesen 22 kreditnyi kötelezőnk van, amihez nem ártott volna felvenni néhány tölteléktárgyat, de mire lett volna rá lehetőségem, azok is beteltek. Úgyhogy remek félév lesz. Le fogok szokni a tanulásról, mert most már tényleg semmi értelme nem lesz. Helyette újra elő kéne vennem a spanyolt, de annyira nehéz visszarázódni a kihagyások után. Az az egyetlen amit érdemes most tanulnom.


Sajnos vannak problémák, amikről nem szívesen veszek tudomást, de egyre aktuálisabbak lesznek, és egyre nehezebb lesz így. Már változtam annyit, hogy nem fekete-fehérben látom a világot, nem tudok sokszor dűlőre jutni, vagy véleményt alkotni hiányos információk alapján. De van, hogy elég infó alapján se. A hatodik érzékem mintha megszűnt volna létezni, pedig régen elég komoly támasz volt, hogy ráéreztem dolgokra. Ja és hülyeségeket álmodok, amik nem vezetnek sehova. Tulajdonképpen csak lebegek a nagy semmiben még mindig.