Kezdem azt hinni, hogy valami átok van rajtam. Nem tudok új barátokra/haverokra szert tenni. Régebben sokkal könnyebbnek tűnt ez az egész. Volt egy érzésem, hogy ez az ember hasonló lehet, mint én, és biztos jól kijönnénk...így is lett. Nem csalódtam később se az így megismert személyekben, soha se azért szakadt meg a kapcsolat, mert félreismertük volna egymást. Most meg...egyszerűen semmi. Nap mint nap kommunikálok ezzel-azzal-amazzal és mintha idegenek között lennék. Egyszer azt érzem, hogy kezdek jóban lenni valakivel, és azon nyomban mond, vagy tesz valamit, amivel eltaszít. És ez így megy. Ott tartok, hogy oké, akkor nem keresem senkiben se a jót, közömbös és zárkózott leszek, elvégre ilyen az alaptermészetem, minek próbáljak más lenni. Csak már rég letűntek azok az idők is, mikor még ennek ellenére is volt, aki meg akart ismerni. Pedig nem ilyen az alaptermészetem, csak szarul esik, ha ignorálják a közeledési kísérletem és dacból utána már csak azért is szarok mindenkire. De azt a fránya reménysugárt csak nem sikerül rendesen kiölni...