Meglehetősen hisztis napot tudhatok magam mögött, de legalább szerencsésen megérkeztem. Időről időre próbálom elhitetni magammal, hogy semmi gáz nincs, ha egyszer az életben megbukok egy tárgyból, de mégse tudom ezt elfogadni, hogy ennyire béna legyek (ha már egyszer teszek ellene, akkor nem kéne...). Franc se tudja, miért alakult ez ki, de irigylem azokat, akik egy legyintéssel elintézik. Pedig nekem sincs rá okom, hogy ebből ügyet csináljak. Elvégre megnézném hány olyan ember van, aki elvégez egy idegennyelvű bölcsész szakot színötösre, egy darab bukás nélkül, ötös szakdolgozattal és államvizsgával, majd ezt megpróbálja eljátszani közgazdász szakon is... onnantól, hogy átkerültem államira, már nincs miért hajtani. Ezt átgondoltam már 50szer, és mégis dühít, hogy olvasok valamit, és NEM ÉRTEM. Nem azért mert lusta vagyok, hanem mert közöm nincs hozzá. Idegesítő.