Na akkor elkezdem. Épp lázadó kedvemben vagyok, mert a holnapi vizsgára tanulást nem vittem túlzásba, és most is egy új blogot kezdek el, ahelyett, hogy átnézném még gyorsan azt, ami nem megy.
Elkezdhettem volna hamarabb is, csak nem akartam rögtön rosszal kezdeni...és most se tudom, hogy el akarjam-e rontani az épp javuló hangulatomat... Csak annyit, hogy a szülinapom nem egészen sikerült jól, megkockáztatom, hogy életem legszarabb szülinapja volt, és ezen a ponton akkor meg is állnék. Azóta folyamatosan kapom a kedves gesztusokat, figyelmességeket, hogy érezzem, azért szeretve vagyok... Nem akarom folytatni, mert borzasztóan fáj még ez a téma.
Viszont meglepően sok embernek eszébe jutottam, nem számítottam erre. Olyan 20 körül már abba is hagytam a számolást, és mindenféle elméleteket gyártottam magamban, hogy valójában miért ennyi, de véletlenül se azért, mert szeretnek. :P Szóval nehéz dolgom lesz, ha azt akarom, hogy ez a szám jövőre mégnagyobbra duzzadjon, nem is nagyon látom értelmét erre gyúrni. Úgyhogy lehet valami más dologgal kell foglalkoznom, ami elsőre még az ismerkedésnél is nehezebbnek tűnik. Remélem hamarosan elmúlik ez a tompa, nyomasztó érzés. Nem akartam ilyen szar kezdést, de most ez van. Üdv Blogspot, megérkeztem. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése